2006. szeptember 20., szerda

SZIE


Na,megint itthon.Honvágyam az még nem volt,de volt más érzés,elég sok.Eltévednem azt nem sikerült,mindig követem az ismerős arcokat meg a nyilakat és mindent megtalálok.De inkább mesedélutánt tartok.Jó?Ha nem jó,akkor is.
Tehát:
Vasárnap este beköltöztem a SZIE kollégium E épületébe(szép új épület,tök modern,nagyon baba) a 145-ös szobába.Aszittem kétágyas,hát bebuktam.Kaptam két kulcsot bejelentkezéskor,egyik a bejárat,másik a szoba.Mondom,milyen bejárat?Erre a pasas rám mosolyog,én meg kis naivan mentem anyuék után,akiknek leadták az infót míg én a papírokat töltögettem egy asztalnál.Ők már tudták a titkot és mosolyogtak.Megkerestük a 106-os bejáratot,és nekem már akkor gyanús volt a dolog,de nagyon.Beléptem,illetve beestem egy ÓRIÁSI konyhába és akkorát néztem,hogy még.A lényeg ezután jött.Megkerestem a 145-ös szobát és fülem-farkam kettéállt a csodálkozástól.Kiderült,hogy a házban(ilyen appartmanszerű,két szintes,egy fürdő+külön vécé/szint,hatalmas,jól felszerelt konyha)nyolc darab EGYÁGYAS szoba(cellának csúfolom mer pöttöm de nagyon kényelmes és a célnak pont megfelel),tehát van egy KUCKÓM!Erre vágytam a Pannóniában töltött évek alatt,mert ha egyedül akartam lenni,nem volt hová elbújnom(max a vécébe,de ott is hallották a motyogásomat meg a sírást így elég sokan elmebetegnek tituláltak).Csak elég csupasz volt az egész,se kuka,se mikró,se takarítófelszerelés.Én tisztítószert meg rongyot vittem,de felmosó meg ilyenek nem voltak.De ezzel még vasárnap a kutya se törődött,gondoltuk majd kapunk.Hát egy nagy francot kaptunk!Négy kukát,kettő kicsit,kettő nagyot,ez egy kicsi,egy nagy/szint.Ennyi,minden mást magunknak kell biztosítani.Sóher banda!De jólesz ez,nem hisztizek,örülök hogy ilyen jutott.Várjunkcsak...Örülök?Ez csoda.
Megkaptam az órarendet is,hétfő és péntek üres,tehát lesz szabadidőm.Kiderült,hogy az egyik lány a házban ugyanarra a szakra jár,elsős és ráadásul csoporttársam is és még egy csomó közös van bennünk.Szereti a teát és szeret énekelni és tök aranyos.Mindenki nagyon aranyos,nem olyanok mint elsőben voltak a csajok a Pannóniában(tisztelet a kivételnek akik rendesek voltak velem).
Hétfőn végigültem a dögunalom évnyitót aztán visszabújtam a kuckóba Moldovát olvasni,ki se dugtam a nózim pedig Annamari is hívott Agymosiba bulizni meg a Nyolcasba is.Fingom se volt,mi az a Nyolcas,de erről majd később.
Tegnap voltam az első előadásokon,illetve gyakorlatokon.Előbbiekről lazán lehet lógni mer a kutya se ír jelenlétit(szerintem nem is kell),utóbbiakat viszont keményen jegyzik,ergo nem ajánlott lógni.Nem is nagyon akarok lógni a gyakorlatokról,de lesz olyan előadás amire csak akkor fogok bejárni,ha aludni/regénytírni akarok.Ahogy végeztem,visszamásztam a koliba.Hívott Annamari,hogy mostmár igazán kéne talizni.Mondom jó,mikor és hol?Hétkor,Nyolcas előadóban.Elmagyarázta hol van,de arról nem szólt,hogy az micsoda.Kutyagoltam majdnem fél órát,mire megtaláltam.Nem előadó(komolyan azt hittem,hogy az),hanem egy kocsma.Le is gurítottam az este folyamán egy nagy vadászt(vörösbor-kóla a gyengébbek kedvéért,arányt nem mondok,fantáziára bízom).Nem drága a hely(csak a Bacardi Breezer,úgyhogy olyat nem fogok ott inni csak ha fizeti valaki)meg jó is csak messze van a koleszomtól,de nem izgat különösebben.
Ma végigültem a Mikroökonómia gyakorlatot.Nem volt olyan rossz,mint vártam,remélem ilyen marad végig és nem lohasztják le kezdeti lelkesedésem.A környezetgazdaságtan előadás iránt viszont hiú reményeket tápláltam.Annyira unalmas volt,hogy egész idő alatt lepkéket rajzolgattam,a mellettem ülő két leányzó meg békésen szunyókált.Legközelebb követem a példájukat,vagy a padban vagy a kuckómban.A gazdaságtörténet sem volt jobb,a többi órát meg szépen ellógtam és hazajöttem.Majd hétfő este visszamászok és onnantól csak egy-egy előadást hagyok ki,ha olyanom lesz,de egész napokat/fél napokat nem fogok lógni többet.Csak ez így egyszerre kicsit sok volt:D
Tehát így összességében nem volt olyan rémes,de én azért mégiscsak át akarok jelentkezni,amilyen gyorsan csak lehet.Most itthon ülök és nézegetem a laptopomat.Arról még nem tudok írni,előbb fel kell kicsit turbóznom meg elő kell vakarnom hozzá a netkábelt.Októbertől van internet a koleszban is,kábeltévé jövő héttől.Tiszta luxus,a Pannóniához képest Hilton.Majd csinálok fotókat jövő héten és feltöltöm.
Csóközön!

2006. szeptember 16., szombat

Hümm...


Már jó ideje nem blogoltam.Ennek több oka is volt,részben az,hogy teljesen szétestem tesóm halála miatt,részben hogy rengeteg elintéznivalóm akadt,mert bár nem ott,ahol szerettem volna,de mégis egyetemista leszek.Ez az utolsó előtti napom itthon és már pakolok,de gondoltam tartok némi szünetet és írok pár sort.
Kezdeném ott,hogy szeretném megköszönni Kristóf bának a kommentet,amint tudom,fizetem a tartozásomat,pláne ha lesz szíves megsúgni,hogy kinek kell.Lényegtelen,hogy az előleget odaadtam és olyanért fizetek amin jelen sem voltam.Választhattam,vagy elmegyek a bankettre és végignézem, ahogy anya szétesik és a pszichiátrián köt ki(vagy még rosszabb,a diófa egyik ágán),vagy nem megyek el a bankettre és inkább kipihenem anyával együtt a temetés+érettségi okozta sokkot,stresszt,nem tudom minek is nevezzem.Tökre nem lényeges,hogy még most sem hevertem ki a történteket,hogy sokszor nyugtatóval(gyógyszer+tea+aromaterápia,ez a három egyszerre,utóbbi kettő nagy dózisban) is nehezen tudok létezni.Meg aztán,ha már baj van,az bizony csőstül jön.Liliom még mindig nincs meg,már másfél hónapja tűnt el,s én lassacskán feladom.Már csak fénykép,csak emléke egy szép időszaknak,amikor boldog voltam.A Kedvessel nem békültem ki,Gergővel nem jött össze és mással sem eddig,pedig alkalmam lett volna bőven.Három év alatt egész ügyesen elszoktam a randizgatástól,flörtöléstől,miegyebektől.A felvételim,mint említettem volt,nem úgy sikerült,ahogy akartam.Semmi gond,majd lesz valahogy,ha más nem,elvégzem a közgázt Gödöllőn(merthogy oda megyek).Amit igazán akarok,azt amellett is csinálhatom,sőt csinálom is.Két történet is kering az agyamban,az egyikhez majd most írok vázlatokat.Még nem mondhatok semmit és elkiabálni sem akarom,tehát erről ennyit.
Még mindig nem jöttem egyenesbe lelkileg.Hol azt érzem,kilábaltam belőle,hol meg fekete fellegként tornyosulnak fölém a bajok,s fájdalommal,keserűséggel,gyásszal töltik meg a napjaimat.Sajnos többször érzem úgy,hogy nem fog menni.Nem mondta senki,hogy a gyász az ilyen.Felkészültünk rá,rendben.A tényre,hogy meg fog halni.De az érzésre nem,mert erre nem lehet.Talán könnyebb lenne,ha minden más jól alakult volna,de nem így történt és nem igazán tudom,mihez kezdjek az íráson kívül.Csak ilyenkor vagyok képes kikapcsolni,meg Thrillionozás közben,bár most az sem megy,mert összebalhéztam a klánvezérrel és otthagytam a bagázst a fenébe.Talán jobb is,mert nekem már nincs erőm életben tartani a haldoklót.Elég magamat életben tartani,igazán tekintettel lehettek volna erre.Mindegy,már nem érdekel,majd találok mást.Mindig találok mást és őszintén remélem,hogy a kiutat is megtalálom,de félek nem fog menni segítség nélkül...
Megyek és pakolok tovább.Az lesz a legjobb,addig sem rágódom.