Elegem van.Itt áll mögöttem az összepakolt málhazsák és két lehetőség van.Vagy lelépek az ismeretlenbe,mert nincs hová mennem(de itt sincs többé helyem),vagy itt maradok és csendes őrületben némaságra kárhoztatom magam.Röviden:nem szólalok meg többet.Úgysincs mondanivalóm,de ha lenne,akkorse hallgatnának végig,mint ahogy ez ma számomra világossá vált,mert nem elég,hogy felforgatják az életemet,még én kérjek elnézést.Anyám se gondolt se rám,se a nővéremre,mikor ezt eltervezte.Ők pár hónapja költöztek új lakásba én meg épphogy magamrataláltam a Másik halála után,meg két szerelmi csalódás után.Megint érettségiznék,de nem fog menni.Tudom.És nem azért,mert nem tanulok.És félek,hogy fel kell adnom az álmaimat,félek hogy egy házban kell laknom ezzel a...Nem is tudom,minek nevezzem az ilyet,mert nem elég,hogy nem hallgat végig,tudok rosszabbat is,tett velem olyat,amiért akár fel is jelenthetném,de nem mondhatom el,mert nem akarom tönkretenni a mások életét,nem véletlenül nem mondom meg azt se,kiről beszélek,mert hát hogy jövök én ahhoz,hogy másoknak ártsak?Ennyire nem érdekel a saját biztonságom,hogy még a legnagyobb zűrben is a családtagjaim boldogságát védem,anyámnak se véletlenül mondtam igent Bogácsra.Azért mondtam,mert ő ettől lesz boldog,az én boldogságom nem számít én ráérek.Úgyis annyit sírtam már,fel se tűnik,ha sírok.Komolyan.Meg amúgyse lehet nemet mondani az én anyámnak,mert ha megteszed,félrelök és megy tovább.Egyszer mertem neki nemet mondani és akkor is úgy üvöltötte le a fejem,hogy az egész kollégium harsogott,mert éppen ott ültünk.És nem lehetett vele beszélni,nem hallgatott rám és végül fájdalom,de nekem lett igazam,mert én megmondtam előre,hogy nem fogjuk kibírni sírás nélkül és azóta is siratjuk a mamát ugye és könnyes szemmel emlékszünk vissza arra az időszakra,amikor itt lakott...
A továbbiakban nem szólok egy szót se(csak írásban vagyok hajlandó kommunikálni,de ott is csak annyit,amennyit muszáj),se élőben,se telefonban a szóbeli érettségimig és utána addig,amíg el nem megyek itthonról.Itthon?Van még egyáltalán otthonom?Van még helyem a világban?Van még értelme folytatnom?Az egyik,a legnagyobb álmomat már feladtam,azt hiszem végleg.Sorban jön majd a többi is és akkor majd szépen elalszom.Talán álmodom is...De nappali rémálmokat nem akarok,nem akarok többé ébren rosszakat álmodni.Akkor inkább nem ébredek fel többet...
A továbbiakban nem szólok egy szót se(csak írásban vagyok hajlandó kommunikálni,de ott is csak annyit,amennyit muszáj),se élőben,se telefonban a szóbeli érettségimig és utána addig,amíg el nem megyek itthonról.Itthon?Van még egyáltalán otthonom?Van még helyem a világban?Van még értelme folytatnom?Az egyik,a legnagyobb álmomat már feladtam,azt hiszem végleg.Sorban jön majd a többi is és akkor majd szépen elalszom.Talán álmodom is...De nappali rémálmokat nem akarok,nem akarok többé ébren rosszakat álmodni.Akkor inkább nem ébredek fel többet...
Kedves Oroszlán!
Van valami,amit tudnod kell.Szerettelek.Nagyon.Annyira,hogy abban sem vagyok egészen biztos,hogy elmúlt.Ne haragudj,hogy ezt elmondtam,de meg kellett tennem,még ha ez lesz az utolsó dolog,amit mondtam Neked,akkor is.
Szeretettel ölel:a Macskakölyök
Van valami,amit tudnod kell.Szerettelek.Nagyon.Annyira,hogy abban sem vagyok egészen biztos,hogy elmúlt.Ne haragudj,hogy ezt elmondtam,de meg kellett tennem,még ha ez lesz az utolsó dolog,amit mondtam Neked,akkor is.
Szeretettel ölel:a Macskakölyök