Pénteki Projekt #8

Adventi koszorú és téli ajtódísz

Nálam már-már hagyomány, hogy az ajtón minden évszakban más-más ajtódísz van, már bejáratott dolgaim vannak tavaszra, nyárra és őszre, egyedül a téli koszorún szoktam variálni, mert ahhoz "csak" egy csillámos alapom van. Most zsákvászon szalagot akarok rákötni, és borostyánnal díszítem majd.

Az adventi koszorú is mindig saját, mert (sajnálom a pénzt a boltira) a virágosok sosem tudnak olyat csinálni, amilyet én szeretnék, és egyébként is elég ügyes és kreatív hülyegyerek vagyok hozzá én is.

Inspirációnak megint a Pinterestről hoztam képeket, de ha lesz időm, fotózom a saját remekműveket is.

egyszerű, számos

csillagocskás-zöld szépség

zsákvászon "párnácskákból" felépítve

kis kócos

gyöngyös-fonalas

mohás, egyszerű, pici

személyes kedvencem

ilyesmi a koszorúalapom az ajtódíszhez, csak csillog (nem kicsit)

update: kész az adventi koszorú, a mohás volt az ötletadó, csak én mindenképp akartam borostyánt, ha már itt nő a gangon, a számokat meg még a tavalyihoz csináltam (akkor befőttesüveges-mécseses volt)

ajtódísz végül úgy lett, hogy egy levágott borostyánágat tekertem körbe, de mivel a csillogós alap sok lett volna, magában, szalaggal átkötve tettem fel

(fotót nem csináltam, mert marha sötét van, a kutya meg megijed a vakutól)

Heti mottó #11

"Tegyen a múltad jobbá, ne keserűvé."

Nagyonis aktuális. Nagyon kell ez most nekem.

Pénteki Projekt

A héten elmarad. Igyekszem magam összeszedni, és jövök valami fantáziadússal, amint tudok, ígérem.

:(

Láttam pár órásan, térdeltem az anyja kosara mellett, és segítettem neki, hogy tejhez jusson (igen, volt, hogy ehhez szét kellett nyitnom a száját). Drukkoltam, mikor menni tanult. Tapsoltam, mikor először hallottam vakkantani. Sírva nevettem, mikor a nála kétszer nagyobb csontot nyalogatta. Rágni nem tudta még, épphogy kibújtak a tejfogai.
Reszkettem, mikor ő is megesett, nagyon fiatal volt még. Ott ültem mellette, mikor elkezdődött, segítettem neki is, ahogy az anyjának. A karomban vittem le, hogy pisilni tudjon.
Sírtam, amikor nem akart velem aludni. Dédelgettem, mint egy gyereket. Apró ajándékokat vettem neki. Szívecskés nyakörvet, csontocska alakú jutalomfalatot. Betűgyöngyből kiraktam a nevét, sokáig az volt a nyakörvén biléta helyett. Egyszer elhagyta, akartam újat csinálni, de aztán megkapta a chipjét. Csurom vér volt szegénykém nyaka, mert annyit mocorgott, hogy a doktornő majdnem beletörte a tűt.
Nyeltem a könnyeimet, amikor Turboval és Piri mamámmal elköltöztek. Velem maradt Kutyi, a kölyke, de azért mégiscsak bántott, hogy ő már nem velem ébred. Aggódtam, fog-e tetszeni neki az új ház.
Imádott vidéki kutya lenni, felfedezni, ásni, heverészni a kertben a napon. Lehetőleg hanyatt, hogy foltosra barnulhasson a pocakja.
Kedd délután tudtam meg egy facebook kommentből, hogy elütötte egy autó és egy kukában találták meg. Reszketve hívtam Piri mamát, magamban fohászkodtam, hogy csak ne legyen igaz. A kérdésem utáni hosszú, mély sóhajtás szertefoszlatta a reményemet. Most szidhatnám a felelőtlen autósokat, vagy írhatnék regényhosszúságú értekezést arról, szabad-e elütött kutyát (akár él még, akár nem) a kukába dobni, de nem teszem. Baleset volt. Lyuk volt a kerítés alatt, amire senki sem figyelt. Nem csak az autós hibázott, hanem Piri mama is. Egy kicsit magamat is hibásnak tartom, törődhettem volna vele többet, járhattam volna haza gyakrabban.
Ne haragudj, Kedves Olvasó, nem tudok napirendre térni afölött, hogy Bizsu nincs többé. Hogy soha többet nem fogja a combomat kaparni fél perc figyelemért (vagy inkább mert fél percig nem rá figyelek), nem fog többé rám nézni a gyönyörű, szomorkás szemével, nem fog többet a fülembe nyalni, az ölembe bújni, az ebédemből kérni. Még a sértődött elvonulásait is imádtam.
Turbo két napig kereste. Az egész várost bejárta utána, aztán hazasétált.
Pici Kutyi csak azt látja, hogy néha összegörnyedve sírok. Nem érti. Talán majd akkor fogja érteni, ha legközelebb meglátogatjuk Piri mamáékat, és Bizsu nem rohan elénk farkcsóválva, hogy összepuszilgasson minket.
Hiányozni fog.

Cukiság

Ezt hozta nekem hétfőn a postás:

Pasi rendelte nekem ebayről kevesebb, mint két hete. Csontra odavagyok érte!

Heti mottó #10

"Ne menj vissza a kevesebbért csak azért, mert túl türelmetlen vagy ahhoz, hogy kivárd a legjobbat."

Pénteki Projekt #7

Home office

Azazhogy dolgozósarok. Úgy alakult, hogy bizonytalan ideig az iroda helyett itthonról dolgozom. Amellett, hogy rengeteg időt megspórolok az utazással, és Kutyi egész nap rajtam lóghat, azért feladatom is akad rendesen. Hogy kényelmesebb legyen az egész, és mégiscsak érezzem azt, hogy tényleg dolgozom, úgy döntöttem, rendberakom az egyébként is meglévő dolgozósarkomat.

Bizonyára nem vagyok egyedül ilyen, vagy ehhez hasonló helyzetben, talán veled is előfordul, Kedves Olvasó, hogy otthonról kell dolgoznod, vagy hazaviszed a munkád. Tanuláshoz sem hátrány, ha van egy íróasztalod, amit lehetőleg rendben tartasz. Hasznos ilyenkor a toll- és ceruzatartó henger (nekem kettő van, egy a ceruzáknak, egy a tollaknak és a filceknek), ezen kívül én beszereztem egy kis tartót a jelölőcetliknek, tervezek egy hasonlót a post it-eknek is, de ha vannak névjegykártyáid (sajátok, vagy amiket másoktól kaptál) azt is érdemes egy dobozban tárolni. További ötletekhez hoztam pár képet, a saját dolgozósarkomról azért nem mutatok, mert egyrészt még nem szép, másrészt nem biztos, hogy Pasi örülne :)

 

 

(forrás: Pinterest)

Törlesztés: teaház négyesben

Szabadnapos vagyok, ráadásul Pasi véletlenül elvitte a lakáskulcsomat, szóval itt ragadtam (jó, mindjárt előveszem a tartalék kulcsot, amin nincs kapunyitó és elmegyek Kutyival együtt Pasi munkahelyére a kulcsomért), szóval mesélek.
Ott tartottunk, hogy megbeszéltük Méripoppinsszal és Mérnök úrral a két héttel ezelőtti kiránduláson (rájöttem, mikor volt, Mindenszentek előtti hétvégén), hogy a következő hétvégén (azaz Mindenszentekkor) mi megyünk hozzájuk. A kirándulás utáni napon, vasárnap szépen visszajöttünk mi is Pestre, megfürdettük Kutyit, megnéztünk egy filmet, aztán eldőltünk. Másnap reggel arra ébredtem, hogy Kutyi tüzel. Még aznap gyorsan felhívtam Csudálatos barátnémat, hogy akkor most mi legyen, mondta, hogy kitalálunk valami okosat, bár a kertjükben így nem lehet a kutya, a házban meg riasztó van, tehát ott sem alhat. A hétvégét viszont már leszerveztük, szóval csak azt kell kitalálni, hová megyünk pizsiparty helyett. Pénteken ugrott be Mérnök úrnak a mentő ötlet, menjünk teaházba! Le is foglaltak nekünk egy asztalt szombat estére. Évek óta nem jártam a Vörös Oroszlánban (pedig egy időben rendszeres vendég voltam), de semmi sem változott, a személyzet még mindig nagyon kedves és szolgálatkész, a hely pedig továbbra is varázslatos. Két-két kanna teát fogyasztottunk (illetve Pasi másodszorra tea helyett fehér forró csokit), és kértünk vízipipát is, csináltunk fotókat, beszélgettünk, nagyokat nevettünk, záráskor távoztunk, aztán kitaláltuk, hogy együnk gyorskaját, meg hogy vasárnap este is üljünk össze. De ez már megint egy másik történet...

Törlesztés: kirándulás négyesben (nem számolva a két kutyát)

Na, ez se most volt, de nagyon élveztük.

Még valamikor kitaláltuk Pasival, hogy hívjuk el Méripoppinsz barátnémat, meg imádott párját, Mérnök urat, és kiránduljunk egy jót. Mondjuk másszuk meg a Pilist, mert az nekünk jó. Vigyük a két ebet is, de legalábbis Kutyit, mert felfedezhet (imád felfedezni). Előtte-utána ehetünk-ihatunk, dumálhatunk, esetleg némi kártyázás is belefér.
Meg is beszéltük velük, hogy egy szombati napon szép kényelmesen kijönnek, na ez úgy nézett ki, hogy Mérnök úr el is indult a kiszemelt busszal, úgy volt, hogy Méripoppinsz a Flórián téren csatlakozik be, hát nem érte el a buszt. Sebaj, kicsi párja szépen elcsattogott Pasi szüleinek a házához (mert már járt ott), aztán levonultunk a BögreCsárdába, és vártunk. És vártunk. Közben beszélgettünk, meg Kutyi örömködött egy sort. Aztán vártunk. Három teljes órán át (malmoztunk) dumáltunk, meg zenét hallgattunk, rendeltünk pizzát, aztán egyszer csak derült égből Méripoppinsz. Persze a hegymászós sétát buktuk, de mentő ötletnek bedobta valamelyikünk, hogy menjünk fel a kápolnához meg a kereszthez, mert onnan is szép a kilátás, lehet fotózni, és oda még Kutyi is simán ki tud jönni, meg Alex sem fárad el, tehát őt is vihetjük. Felnyaláboltunk némi muníciót, aztán útra keltünk. Méripoppinszék félúton találtak egy ösvényt, megtetszett nekik, úgyhogy szétváltunk, de mondtam, hogy ha megeszi őket egy medve, vagy egy ork, akkor jusson eszükbe, hogy én megmondtam. Kutyi ment, mint az eszelős, persze pórázon volt, nem mertem elengedni a faluban, de még a felfelé vezető úton sem nagyon, mert jött pár fura, fehér ruhába öltözött ember sámándobokkal felszerelkezve, és féltem, hogy (megnyal valakit közülük) összekoszolja őket. Persze közben Méripoppinsz és Mérnök úr is odavetődött, mert minden út (Rómába) felfelé vezet. Odafent aztán elengedtem Kutyit (kb fel se tűnt neki két percig, hogy póráz nélkül van, de nagy futkosás azután se volt), de Alex barátunk pórázon maradt. Fotóztuk a tájat és egymást, kortyoltunk a magunkkal hozott palackokból, aztán szép lassan sötétedni kezdett, úgyhogy elindultunk vissza a házhoz. Teljesen sötét volt már, mire odaértünk, de azért még elfogyasztottunk némi borocskát, meg a maradék pizzát, aztán kedves barátaink elmentek, mert indult a busz vissza Pestre, de előtte még a lelkükre csomóztuk, hogy következő hétvégén is találkozunk. A terv az volt, hogy mi megyünk hozzájuk, de ez már egy másik történet...

Heti mottó #9

"Felejtsd el, ami bántott, de ne feledd, mit tanított neked"

Törlesztek

Mármint tartozom pár posttal, többek között a Glamour-napok eredményével. Van pár szabad percem (és épp nem vagyok feszült), úgyhogy gyorsan feltöltöm.

Nem látszik minden rendesen, mert kevés volt a fény, de azért elmondom, mi micsoda, szépen balról jobbra haladva. 

lila körsál: New Yorker (ha jól rémlik, 1100-ért vettem), tökéletesen passzol a régi, lila F&F sapkámhoz

rózsaszín hosszú ujjú basic felső: H&M 2390.-

khaki nadrág: H&M 2390.-

rózsaszín körömlakk: S-He 400.-
tusfürdő: Yves Rocher ajándék (kéztisztító zselét vettem 510-ért, ez volt a törzsvásárlói ajándékom, amúgy 1800 forint egy ilyen flakon)

éjszakai hidratáló: Olay 1300.-

csokis testvaj: The Body Shop 1590.-

türkiz pulcsi: H&M 2390.-

szürke leggings: New Yorker  1590.-

fehér 3/4-es ujjú felső: F&F 1580.-

mintás leggings: New Yorker 2390.-

összköltség: 17670.- nem számolva a Starbucks lattét és a kajálást a KFC-ben (durván 2000 forint). Keret: 25000

maradt:  7330.- (mínusz a kaja)

Glamour-napok után vettem még egy csodaszép Next márkájú Bowling Bag-et a Ruhagalériában (a Sixben néztem ki egy fekete táskát, de elvitték az orrom elől), eredeti áron 25 fontért árulták (kb. 8850.-) én kevesebb, mint a feléért, 3400-ért kaptam meg, úgy, hogy rajta volt még az eredeti árcédula. Bőven elférek benne, tökéletesen megfelel a munkába járáshoz.

Pasi inget vett magának, csíkosat, a C&A-ban, meg egy farmert az F&F-ben (árakat sajnos nem tudok mondani).

Az összes ruhát imádom, a sálat épp tegnap avattam fel, a türkiz pulcsi szuperkényelmes, és nagyon puha, a körömlakk szépen fed, az Olay hidratálóm nappali verziójával eddig is meg voltam elégedve, de mivel télen hajlamos kiszáradni az arcom, kell a huszonnégy órás ápolás, és ellentétben a korábbi éjszakai krémemmel, ez nem "húzza" az arcom, kellemes érzetet hagy maga után. A csokis testvajnak az illatába zúgtam bele, többnyire csak a kezemre használom, de hétfőn reggel testápoló helyett használtam, akkor eldöntöttem, hogy minden héten ezzel akarok indítani.

Várom a következő alkalmat, amikor ennyi pénzért ilyen sokmindent vehetek :)

Heti mottó #8

"A viharok arra késztetik a fákat, hogy mélyebb gyökeret eresszenek."

Pénteki Projekt #6

Emlékezz elhunyt szeretteidre!

Mindenki elveszített már olyasvalakit, akit szeretett. A mai projekt egyszerű lesz, gyújts meg egy gyertyát (teamécsest, sima háztartási gyertyát, vagy jókora tömbgyertyát, ezt már rád bízom, Kedves Olvasó). Ne csak a temetőben, otthon is. Aztán ha kedved tartja/vallásos vagy, mondj el egy imát. Amit én fogok ima helyett csinálni:
Egy kis darab papírra felírom mindenkiről a legkedvesebb emlékemet, és szépen összehajtva lerakom a gyertya mellé. Amikor a gyertyám kialszik, elteszem a cetlit (van egy fadobozom, képeslapokkal, levelekkel, egyéb apróságokkal, oda kerül majd).

(a kép forrása a Pinterest)