2015. augusztus 7., péntek

Mi legyen?

Egy éve, három hónapja és három napja, hogy felszálltam egy Lutonba tartó repülőre. Tele reményekkel, tele vágyakkal. Nem tudtam még egészen pontosan, mit akarok csinálni, úgy gondoltam, bármi jó lesz, csak fizetést kapjak érte. Pár nappal az érkezésem után már az álláshirdetéseket böngésztem, tízesével küldtem szét az önéletrajzokat minden nap. Eleinte kettesével hívtak interjúra, aztán ritkultak a telefonhívások. Nem kaptam meg az NI numbert, csak több hónapos csúszással. Egy merő szerencsétlenség volt az egész. Már itt gondoltam rá, hogy hagyom az egészet a fenébe. De annyian hittek bennem, annyian drukkoltak, hogy azt mondtam, nem okozhatok nekik csalódást. Nem hozhatok szégyent Piri mamára.
Októberben volt az első munkanapom helyettes tanárként (próbanapokon előtte is voltam, étteremben, óvodában, de jelentkeztem dadusnak, takarítónőnek és utcai adománygyűjtőnek is, csak hogy a legjobbakat említsem). Voltak jó napok. Egész hetek, amiket végig tudtam dolgozni. De végig ügynökség közvetített, egy-egy napos munkáim voltak, néha egy-egy suli visszahívott többször. Egy suli volt, ahol négy hetet dolgozhattam egyhuzamban, azt mondták, nézzem a honlapjukat, ott fogják jelezni, ha van üresedés, mást nem tehetnek értem. Állandó pozíciót senki nem tudott, vagy nem akart adni. Épphogy kerestem annyit, hogy fenntartsam magam. Félretett pénzem egyáltalán nincs. Jókora adósságom viszont van. 
Május végén újra álláshirdetéseket böngésztem, mert már azon járt az eszem, mit fogok a hathetes nyári szünet alatt csinálni. Megint többszáz önéletrajz ment körbe, meg nyomtattam is párat, szétosztogattam boltokban, bementem a legközelebbi bevásárlóközpontba is. Mindegy, csak munka legyen, ne kelljen nélkülözni, ne kelljen otthon ülni. Tudjam fizetni a lakbért, tudjak mit enni, el tudjunk esetleg menni hétvégén valahová, ne legyen gond megvenni egy vonatjegyet, vagy feltölteni az oystert. 
Itthon ülök. Három hét van még hátra a nyári szünetből. Szeptemberre nincs állandó pozícióm. Hatheti lakbért kellene kifizetnem augusztus végéig. A bankszámlámon annyi pénz van, amiből még durván két, legfeljebb három hétig tudok élni (az élni alatt az ennit értem, másra nem futja). 
Mi a fenét csináljak magammal? 
Nagyon messze vagyok az álmaim megvalósításától. Nagyon közel vagyok viszont ahhoz, hogy feladjam.