2007. március 30., péntek

Éjkisasszony


Teljesen véletlenül keveredtem Tom blogjára.Csak kattogtam összevissza és akkor megláttam.Egy dalt tett fel,amire egyszerűen nem találok szavakat.Ja,persze,meghallgattam.Mert hát a határtalan kíváncsiság most is győzött.Reszketek,mint mikor szeretkezéskor élvezek,édes borzongás futkos rajtam és hol sírni,hol örömtelien kacagni támad kedvem.
Nem tudtam megállni,hogy ne hagyjak kommentet.
Mademoiselle Nuit.Éjkisasszony.Cirógató,lelket szeretgető,szívet facsaró gyönyörűség.

2007. március 28., szerda

Összezavarva


Nem tudok hová tenni bizonyos dolgokat,bizonyos bennem kavargó érzéseket.Borzalmas napom volt tegnap,bár Marika(édes mostohám) elhozta az új szoknyámat próbálni és nagyon szép lesz,de akkoris.Jött az Ádám aki mindent jól összekuszált bennem még ha csak pár röpke percre is.Persze nem akarunk egymástól semmit és ezt meg is beszéltük.Azok után,amik Kristóffal meg Tommal történtek,félek,nem menne egy komoly kapcsolat,bármennyire is vágyom arra,hogy legyen egy párom,akire számíthatok,aki szeret és akit szerethetek.És Ádám tök édes meg csípem meg minden,de nem akarom elcseszni azzal,hogy összejövök vele,aztán valami apróság miatt kiteszem a szűrét,vagy ő az enyémet.Mert úgyis ez történne amilyen zakkant vagyok mostanában.
Tommal is alakulhatott volna másképp,ha nem vagyok olyan butus.Persze,fájt amit írt,de én is hibás vagyok,amiért olyannak látott...És töredelmesen bevallom,hiányzik.Néha szeretném felhívni,megkérdezni,hogy van,mit csinál.Jó lenne vele néha találkozni,megölelni,adni az arcára két puszit,látni azokat a csillogó szemeket,az örökmosolyú ajkakat.A fenébe is,még a durvaságát is imádtam(az Oroszlán...),ittam a szavait akkor este és bár közvetve,de neki köszönhetem,hogy Kristóffal úgy lett vége,ahogy.Ő adott erőt.Neki köszönhetem,hogy nem követtem el életem legnagyobb baklövését.Mert ha nem szakítottam volna Kristóffal,már bizonyára eljegyzett volna,vagy amilyen bolond vagyok,már a felesége lennék és tűrném,hogy minden délután az sf-ben ül a söröcskéje mellett és flörtöl a Petrikes kiscsajokkal.Rajongtam érte,aztán összevesztünk.Tudom,hibáztam.
Legjobban azt szerettem,amikor francia akcentussal beszélt.Meg amikor cirógatott.És a vele töltött reggel volt eddigi életem legszebb reggele.Fogalmam sincs,minek írom ezt most le,de muszáj,mert ha nem teszem,belepusztulok.
Anyum miatt is kiakadtam.Eltört a könyöke még a múlt hónapban.Szilánkos törés.Vácon műtötték,azt mondták annyira szétment a csont,hogy még csavarozni sem lehet.Összerakták a darabokat,amik letörtek a csontból,azt mondták,négy hét múlva csavarozzák.Tegnap megint befeküdt a kórházba és a doki közölte,hogy nem lehet becsavarozni,mert tönkremennének az ízületei,úgyhogy most megműti ugyan,de csak helyreilleszti a dolgokat aztán bízzuk a természetre.Magyarán még négy hét gipsz.Minimum.Minden nap gyógytorna,ami azzal jár,hogy minden nap leveszik a gipszet aztán visszarakják.Láttam a bőrét,a kézfején totál szétment a gipsztől.Hófehér és hámlik,a könyöke kék-zöld.Hibásnak érzem magam,mert nem voltam itthon,nem tudtam szólni neki,hogy baj lesz,pedig előre éreztem,mert előtte való nap voltam klántalin és ment szét a cipzár a szoknyámon,meg történt még egy csomó baj.Nem figyeltem a jelekre,pedig kellett volna és most nézhetem,ahogy szenved,mert segíteni nem tudok.Csak annnyiban,hogy megcsinálom,amire szüksége van,ha kell vetkőztetem,öltöztetem,ha tudok segítek neki bemászni a kádba,mosok a nagyságos úrra(igen,az alsógatyáit sikálom...).Ő meg folyton ideges és természetesen kin csattan az ostor?Hát persze.Rajtam,mert én állok hozzá a legközelebb.Csakhogy az én idegeim ezt nem bírják.Erős vagyok,persze,de ennyire nem.
Most nyugi van,mert nincs itthon.Úgy egy órája hívott,akkor ébredt fel az altatásból.Azt mondja iszonyúan fáj a keze(mi a f*szért nem kap fájdalomcsillapítót?!),de abban bízunk,hogy ennél már csak jobb jöhet.Mindig ezt mondogatom,de sajnos nem jön jobb.Félek.
A fordítás befuccsolt,most van új projekt,de még nem kezdtem neki és a tanulás mellett elég lassan fog menni.Mert hát tanulok is,májusban töri ismétlő érettségi.Szeretnék bekerülni és nagyon remélem,hogy szeretnek az Istenek.Jó,tudom hogy szeretnek,de most nagy szükségem lenne rájuk,mert csodának kéne történnie...Nem kérek sokat,csak azt szeretném,ha minden rendbejönne.

2007. március 26., hétfő

Dear Diary...



Élek ám,nem kell megijedni.Csak tanulok.Meg a kiscsaládomon lógok,mert az jó.A telefont meg azért nem veszem fel,mert nincs nálam sosem.Reggel érdemes hívni,olyankor a fejem alatt van és érzékelem a csörgést,de napközben nincs velem,mert minek,ha egyszer tanulok.Vagy pakolok.Vagy sétálok Arival,vagy egyedül,attól függ van-e dolgom a városban.Nem vagyok most olyan állapotban,hogy mesizzek vagy telefonáljak.Néha Etriussal beszélek,meg ilyen 10-15 percekre felnézek mesire meg véefre.Nem többre,mert nincs lelkierőm hozzá.A törin kívül igazából semmihez sincs.
Talit szervezünk,de elég kevesen akarnak jönni.Fene tudja,majdcsak lesz valahogy,ha más nem,édes hármasban nyomulunk Doreenával és Etriussal.Ja meg Posterus is jön,ha minden igaz.Ez már négy.Haladunk,haladunk.
Bútorokat nézek,mert az jó.Bár nincs mit berendezni vele,de akkoris jólesik és kész.Úgyis szétesik már a szekrénysorom,múltkor is a fejemre pottyant egy léc.Fájt,eldöntöttem,hogy a következő költözésnél kihajítom ezt az őskövületet,ami egyébként is anyám becsípődése.Rajong ezért az istenverte columbia luxért,szerintem rusnya mint a bűn.Rühellem,mert undorító a színe,meg olyan semmilyen.Az ágyam is egy kalap kaki(megen szétcsúszott és le is estem róla valamelyik este),de legalább jó kemény.Ha új ágyam lesz,valami extra kemény matrac kell bele(vagy egy pasi...),különben jajj nekem(vagy legalábbis a hátamnak).Júliustól lakást nézek,ha találok,dobozolok.Akkor se leszek majd elérhető,ezt itt és most leborítékolom.Tehát akkorsem kell majd befosni.Nem haltam meg,nincs olyan szerencsétek.

2007. március 22., csütörtök

Ostara

Egy nap  késéssel,mert szarakodott a freeblog.
Ostara
(március 21,tavaszi napéjegyenlőség)

Ostara: a fák ünnepe, a tavaszi napéjegyenlõség ünnepe. Az igazi tavasz elsõ napja. Március 19. és 21. közé szokott esni. Ekkor egyforma hosszú a nappal és az éjszaka - ezt már az ókori népek is megfigyelték. Minden természetvallás megünnepli ezt a napot, amikor a Természet felébred hosszú téli álmából, a Föld újra termékennyé válik - elkezdõdhet a vetés, az ültetés, kihajtanak az õsszel földbe rejtett magok. Ami most éled, annak gyümölcsét élvezhetjük késõbb.
A termékenység szász istennõjét, Eostre-t, valamint a germán Ostarát köszönthetjük e napon.

Némelyik hagyomány a Zöld Istennõt és a Zölderdõ Urát ünnepli ilyenkor. Az istennõ termékennyé teszi a Földet, felébreszti Õt mély álmából, az Istenség pedig segít fölnevelni, érlelni a termést. Járja a zöldülõ mezõket, öröme telik a természet bõségében.

Az ünnep katolikus egyházi megfelelõje a Húsvét: a napéjegyenlõségtõl számított elsõ telihold utáni elsõ vasárnap. Ekkor emlékszik meg a katolikus világ Krisztus feltámadásáról. Idõben ugyanekkorra esik a zsidó Peszách-ünnep is. A télvégi farsangi mulatságokat önmegtartóztató idõszak követi, a negyvennapos nagyböjt (Spanyolországban: Cuaresma, a németeknél Lenz, Itáliában Quaresima, angolszász Lent), valamint a nagyhét különleges szertartásai.

A katolikus egyház másik tavaszi ünnepe, Gyümölcsoltó Boldogasszony napja még egyértelmûbb, félreérthetetlen kapcsolatban áll az õsi pogány ünneppel, amit a Fehér Istennõ tiszteletére világszerte megültek.

Mitológia
A szûz Istennõ és az ifjú Isten elsõ találkozása, szerelemre gyulladása és mindjárt elsõ egyesülésük ideje is, amikor az Istennõ rögtön meg is fogan, számoljuk csak utána: éppen kilenc hónap múlva születik meg az Istengyermek, Yule idején. (Az isteni szerelmespár majd csak Beltane idején üli menyegzõjét, ennyit a házasság elõtti szexrõl...;-)

Szimbólumai:

Színei
fehér - a Hold tisztasága;
piros - az élet;
sárga - nap, virágok;
világoszöld - a növények új hajtásai
halványrózsaszín - egyes gyümölcsfák virágai.

Állatok
A bárány is az istennõ attribútuma.Európában, a Közel-Keleten, Észak-Afrikában egyaránt az õ szent állataként tartják számon. A nyúl nagyon termékeny állat, Diana/Artemisz attribútuma. A hímes tojást hozó nyuszi az újjászületés ajándékát hozza el nekünk. Kígyó, sikló, egyszarvú, pegazus.

Kövek
Akvamarin, rózsakvarc, holdkõ.

Növények
krókusz, jázmin, nárcisz, jácint, frézia, gyömbér.
Ostara fája a kõris, egyúttal Bran isten szent fája is, aki a monda szerint a Brit Szigetek patrónusa. A londoni Tower híres hollói Bran szent madarai, és azt mondják, ha a madarak egyszer elhagyják Britanniát, a sziget elpusztul. (Akár igaz a legenda, akár nem, a britek -- biztos ami biztos -- levágják a madarak szárnya végét, hogy véletlenül se tudjanak elrepülni a szigetrõl...)

Füstölõk
jázmin, tömjén, mirrha, sárkányvér, fahéj, szerecsendió, aloéfa, benzoégyanta, pézsma, afrikai ibolya, zsálya, eper, lótusz, ibolya, narancshéj, rózsa
(Nem muszáj ám mindet alkalmaznod, válaszd ki a neked legkedvesebbeket!)


Ostara füstölõ
3 rész tömjén
2 rész szantálfa
1 rész benzoégyanta
1 rész fahéj
néhány csöpp pacsuliolaj

Ostara füstölõ 2.
2 rész tömjén
1 rész benzoégyanta
1 rész sárkányvér
1/2 rész szerecsendió
1/2 rész ibolyaszirom (vagy pár csöpp ibolyaolaj)
1/2 rész narancshéj
1/2 rész rózsaszirom

Nagytakarítás:

Amikor a lakás már tisztán ragyog, legfõbb ideje hozzáfognunk a spirituális nagytakarításhoz, megújítani a házunkat óvó energiákat. Az ehhez alkalmazott füstölõ 2 rész szantál, 2 rész tömjén, 1 rész mirrha és egy csepp rozmaringolaj vagy pár szál rozmaringhajtás keverékébõl áll. A hozzávalókat megtörjük mozsárban és faszénparázson elfüstöljük. A szertartás közben rituális szöveget is mondhatunk, különösen minden egyes ajtó-vagy ablaknyitáskor.

Ha ezzel is megvagyunk, ideje megfürödnünk, majd lelkünk, elménk megtisztítása következik.

Rituális fürdõ
Tegyél a fürdõszobába minél több gyertyát, mécsest, esetleg füstölõt. Gyújtsd meg. Meleg fürdõvizedbe szórj virágszirmokat. Mielõtt belelépsz, relaxálj és meditálj gondolataid, elméd megtisztulásáról. A vízbe merülve képzeld el, ahogy a víz megtisztítja tested és kimossa belõled a negatív erõket. Közben szólhat kedvenc zenéd, és csukott szemmel élvezd a fürdést, tested megtisztulását. Amikor a víz hûlni kezd, lépj ki a fürdõbõl, érezd, hogy újjászülettél és felfrissültél. Puha törülközõvel törülközz meg.

Rituális tárgyaink megtisztítása és új erõvel feltöltése
Miután kitakarítottuk házunkat és elménket, a megtisztítás következõ fokozata ez legyen. Íme, egy rövid lista a lehetséges példákról, kiindulópontnak. Aztán persze kiegészítheted, módosíthatod kedved szerint:

Tarot, az oltárod megszentelt kellékei, kristályok, ásványok

Boldog ünnepet mindenkinek!

2007. március 13., kedd

Könyvek és könyvek mindenütt

Már megint költöttem,mintha olyan jól állnék anyagilag.Sikeresen kiakadtam ma,miután Ari kétszer is kibújt a kerítés alatt.Nem szaladt el,de én akkoris megijedtem és mindkétszer egy szál hálóingben szaladtam ki az utcára a kutyáért.Nembaj,néha kell ezis,legalább az öreg kántor látott valami jót is,úgyis azzal basztat,hogyha húsz évvel fiatalabb lenne,elvenne és lenne egy csinos,fiatal anyósa.Hehe.Viccnek is rossz,hogy én egy ilyen szentfazékkal...Nade térjünk a lényegre.Hisztiztem egy sort,erre Piri mama közölte,hogy akkor most terápiás céllal elzavar könyvet venni,meg majd lemászunk a kedvenc turinkba babaruhákért Alíznak.Kislányuk lesz,ami külön jó,mert kevés a lány a családban.Anyai ágon persze,mert nekem azért még ott a két (fél)tesóm.Nemszeretem ám ezt a szót,hogy féltestvér.Most akkor testvér,vagy nem?Döntsük már el.És még meri valaki azt mondani,hogy egy kis vásárlás nem nyugtatja meg az ember lányát.Megvettem a Vámpírkrónikák ötödik kötetét,meg kinéztem magamnak még Viánál a Bűbájos Mary-t.Sajna az nem volt meg,csak a folytatása.Helyette vettem magamnak gyógynövényes könyvet,az jóljön,a Mary-t meg majd max kölcsönkérem Viától mert most megint elvertem egy rakás pénzt és a szülinapomig már nem kéne könyvet vennem.Kiszámoltam,hogy csak a Vámpírkrónikák eddigi öt kötete került saccperkábé tizenötezerbe.De megérte,könyvre nem sajnálom a pénzt.Mert a könyv érték,ezért rettegek attól,hogy egyszer kigyullad a lakás,aminek csupáncsak azért nagy a valószínűsége,mert gyertyamániás vagyok.Nálam itt jön ki a rákok híres-hírhedt gyűjtőszenvedélye.Könyveket és gyertyákat gyűjtök.Csinos kis gyűjteményre tettem szert,már előre félek a költözéstől.Ha ugyan lesz hová költöznöm,de ez csak rajtam meg Robin múlik.Ha segít nekem,akkor lesz hol laknom.Lakást akarok!Egy helyet,ahol én takarítok,amiből nem csinálnak lomtárat,ami nem átjáróház(értsd:nem jön ide Rituka,meg Mari néni meg a fél személyzet gyógyszerért,vérnyomásmérőért,tökömtudjamiért,lassan a bugyimat is kölcsönkérik...bár ha jól belegondolok erre van konkrét példám,de nem publikus),nem szemétdomb,mosoda,vasalószoba ésatöbbi.Ahol ÉN tartok rendet,ahonnan nem tűnik el a samponom,a fogkrémem és ahol a szennyesládát és az ágyneműtartót arra használom,amire való.Ja és van elég vállfa,mert itthon ez örök probléma.
Persze szeretek itthon lenni,csak mióta betörtek,egyre erősebb a mehetnékem.Cuccostul,lepkéslámpástul.Mert lepkés kovácsoltvas állólámpa rlz,az kell,az alatt szoktam olvasni :) 

2007. március 12., hétfő

Kiharu

Elköltöttem az ösztöndíjam maradékát.Magamra,mert jólesett.Könyvet vettem,olyat,ami talán anyát is érdekli.Annakidején a Nők Lapjában olvastunk néhány részletet Kiharu Nakamura regényéből,a Kiharu a Gésából.Ez még jóval azelőtt történt,hogy a Gésa Emlékiratai kirobbantotta volna a hatalmas gésa-lázat(hogy az Illatos kimonóról és a hasonló hangzatos című regénycsodákról ne is beszéljek),és én már akkor meg akartam venni a könyvet.Aztán valamiért kimaradt.Évek teltek el és Karácsony táján jutott eszembe,amikor Alica mesélte,hogy megkapta ajándékba a Gésa emlékiratait és kérdezte,hogy én mit kérek.Mondtam,hogy ha sikerül megszereznie,akkor a Kiharut.Nem jött össze,de én már rákattantam a dologra.A Vámpírkrónikák miatt mentem be az egyik könyvesboltba(Kristóf kedvéért:az Inkognitó helyén nyílt egy könyvesbolt,hogy még véletlenül se emlékeztessen arra,hol csókolóztunk először) és ott került szóba valahogy a Kiharu és mondta a pasi,hogy ha gondolom,utána nézhet.Meghagytam neki egy telefonszámot meg a nevemet és péntek reggel(hajnali fél tizenegykor)hívtak a boltból,hogy megvan,ha tudok,menjek le.Meglepett az ára.Azt hittem,sokkal drágább lesz,tippeltem vagy három-négyezer forintra.Nemmondommegmennyi.Ha tudni akarjátok,vegyétek meg! :D 
Azt ígértem anyunak,hogy először ő olvashatja el,de nem bírom ki,úgyis végeztem a Testtolvajjal.Jöhet a Kiharu,a vámpírok most várhatnak.
Előre is bocsi mindenkitől,mert amikor nem tanulni fogok,akkor olvasni és nem leszek elérhető.Nem haltam meg,ne örüljetek :D
Csók! 

2007. március 10., szombat

Álom II.


Nos,megint baromi furcsát sikerült álmodnom,valami baj lehet az álomfogóval,ha ilyesmit átereszt.Hol marad a cenzúra,amikor igazán szükség lenne rá?
Sztori:Ülök a szobában és olvasok(talán törikönyvet,de nem emlékszem tisztán),amikor egyszercsak elkezdenek az ágy fölötti polcról a dolgok a szemközti falnak röpködni,mintha valami láthatatlan kéz hajigálná őket.Én meg,mint aki kísértetet lát,futok át anyuhoz és mondom neki,hogy mi van.Háttal áll nekem és amikor megfordul,egy egyszerű,fehér gyertyát tart a kezében,mire én felsóhajtok:ott a kezében a megoldás.Erre ő kézen fog és kezében a gyertyával a konyhán keresztül hazamegyünk,de nem ám akárhogy!A személyzetből az összes nő,Éva,Györgyi,Nacsi,még a konyhás Rita is(az ő arca maradt meg leginkább),mind elvesznek egy fehér gyertyát és jönnek át,hogy segítsenek elűzni a házból a gonoszt.Mindenki körbeáll és együtt kezdünk kántálni,egyszerre,mintha mindig ezt csináltuk volna és a kezünkben egy-egy fehér gyertya ég.
Annyira valóságos volt,hogy csodálkoztam,mikor felébredtem,hogy minden holmim ép és a helyén van.Olyan volt,mint anno a Balassis karácsonyi műsor,amikor mindenkinél volt gyertya és együtt énekeltünk.Megható,ugyanakkor rémisztő álom volt.Szörnyű volt látni,hogy a szobámból és a nappalinkból valaki vagy valami csatateret csinál.Még mostis kiráz a hideg,ha rágondolok és bár sejtem mit jelenthet,néhány kedves olvasómtól szeretnék tanácsot kérni.Remélem,ők magukra ismernek...

Most

Borzongás,sírógörcs,fájdalom mindkét kezemben.Nagy vonalakban így érzek.A szívem majd' kiugrik a helyéből és annyira meglepődtem,hogy ha épp nem ültem volna,bizonyára összeesek.Ha most nem kapok infarktust,az istenekre mondom,soha.Ha nem fájna a kezem csuklótól könyékig úgy,hogy majd' belegebedek,talán még örülnék is,de így sajnos inkább sírni van kedvem.Csak annyit mondok,mégegy ilyen boszorkány nincs a földön,erre a nyakamat merném tenni.Tudtam,a csontjaimban éreztem,hogy ma TÖRTÉNNIE KELL valaminek.Neszeneked.A tegnapi álmomat is le kéne írni,majd a következő bejegyzésemben sort kerítek rá,mert az már más káposzta.

2007. március 7., szerda

Érintés a múltból...


Ülök a szoba közepén törökülésben a félhomályban.Zenét hallgatok.Csak úgy,mindenfélét,ami a gépemen van.Aztán egyszercsak felcsendülnek az ismerős akkordok és én sikoltani tudnék a fájdalomtól,mely lassan fizikaivá fokozódik,s a gyönyörű dalban meg néhány gyémántszerűen csillogó könnycseppben ölt testet.Egy beszélgetés foszlányai derengnek fel előttem,s akárhogy próbálok védekezni,az emlék kerekedik felül,s én veszítek megint,mint már megannyiszor.
"Most elküldöm Neked a legújabb szerzeményemet Kicsilány.Az utolsó két hang nem passzol,mert már untam az egészet és csak odacsaptam valahová.Kíváncsi lennék,tetszik-e..."
Tény,furcsa ízlésem van,mert én elemzem amit hallok,nem csak hallgatom.Akkor még fogalmam sem volt,hogy belehabarodok ebbe a dalba.Nem hagy nyugodni,s azóta is minden nap meghallgatom,legalább egyszer.No jó,legyünk őszinték,volt idő,hogy nem mertem meghallgatni,mert tudtam,hogy szívfacsaró élmény lesz,pont mint most.De lassan megszokom az érzést.Csak a hiányhoz nem tudok hozzászokni és annyira szeretném neki megmondani,hogy hiányzik,de nem lehet,mert hallani sem akar rólam.Fogalmam sincs,mi lelte,mivel bántottam meg.Esküszöm,nem akarattal tettem.Csak azután,hogy összekaptunk.Akkor már szándékosan szórtam rá a szitkokat,de már százszor megbántam.Százegyedszer.És fáj arra gondolni,amit mondott,amit írt,hogy taknyos kölyöknek nézett.Fáj,mert igazi nőnek éreztem magam mellette,s ha csak pár órára is,de jó volt vele lenni.Ezért hálát adok az isteneknek.És azért,hogy élek.

2007. március 5., hétfő

Hangok a távolból...


-No mi van,megint siránkozol?
-Hagyjál.
-Nem unod még?Engedd már el!Nem szeret,ne is reménykedj!
-De...
-Drágám,nincs de.Ereszd el,s járd a magad útját.Hagyd,hogy ő is ezt tegye,s akkor mindketten boldogok lesztek.Külön-külön,mert így alakult.
Így helyes,nem kapaszkodhatok egy régesrég halott ügybe,nem futhatok olyan szekér után,ami nemhogy nem állt meg,hogy felvegyen,de már héthatáron túl jár.Hiányzik,hát perszehogy hiányzik,de ennek véget kell vetnem,mert csak szenvedni fogok egy életen át,ha ezt most annyiban hagyom.

2007. március 4., vasárnap

Norewa válaszokat keres

Egyszer régen volt valaki,akitől lehetőséget sem kaptam arra,hogy bocsánatot kérjek,hogy mentséggel szolgáljak vélt vagy valós bűneimért.Fura fintora a sorsnak,hogy nem is olyan rég én is valami hasonlót tettem valaki mással.Csak azért hasonlót,mert én adtam alkalmat a bocsánatkérésre,csak az illető későn kapott észbe.Lehet,hogy én is későn kaptam észbe.
De mondd Úrnőm(vagy erről az Urat kérdezzem?),hol van az megírva,hogy nem lehetek boldog?Jó persze,az vagyok,de máshogy szeretném.Azt a fajta boldogságot sírom vissza,amit egy társ jelenléte nyújt az ember lányának.Nem vagyok elégedett azzal,amit adtatok,mert nem érzem úgy,hogy ezt érdemelném.
Nem mondom,hogy rossz nekem,sőt,nagyon is jó nekem,van szerető családom,meg aztán, akad néhány igaz barátom.Hálával tartozom értük,de egy iciripicirit többet kérek.Nem akarom,csupán szeretném.Szeretnék szeretni,s szeretve lenni.Olyan nagy kérés ez?
Szeretnék egy társat,aki megért.Ugyanakkor akadnak dolgok,amiket nem szívesen adnék fel és nem hiszem,hogy beleférnek egy párkapcsolatba.Büszkeség,függetlenség,szabad akarat.Mert hiszen egy kicsit mindenképp aláveted magad a másik akaratának,ugye?Valakinek kell engednie,valakinek kell köztes megoldást találnia.De köztes megoldás ritkán van,legalábbis én így tapasztaltam.Sajnos mindig én engedtem,de most a magam ura vagyok,nem kell engednem,csak a saját késztetéseimnek.Így se jó,úgy se jó.Hát akkor hogy is van ez?
Ahogy keresem a kérdéseimre a választ,egyre több kérdés merül fel bennem és szép lassan elveszek a megválaszolni való kérdések tengerében...
A nővérem halálakor tettem fel pár kérdést az Égieknek,amit félek leírni,de mégis megteszem.Miért ő?Miért nem valaki más?Miért valaki más,miért nem én?Mert az ember,ha tragédia történik vele,hajlamos megkérdezni,hogy "Miért én?".Én azt mondom, "Miért más?".Sok pofont kaptam akkoriban,szépen egymás után mindet,s bár tudtam,hogy nem ezt érdemlem,nem kérdeztem,hogy miért velem történik mindez.Sokszor éreztem,hogy nem bírom tovább,aztán eszembe jutott,hogy nem én vagyok az első és az egyetlen,akinek fáj valami.S nem ez volt az első és egyetlen alkalom,hogy pofont kaptam,de mostmár igyekszem nem fejjel rohanni a falnak.Kikerülöm,amit lehet,de ha kell,osztani sem leszek rest.Mert ilyen vagyok.Gyorsan tanulok,ha a másik ember hibájából nem is,a sajátomból mindenképp.És talán egy szép napon a kérdéseimre is meglelem a választ.Mert addig nem nyugszom.
Bizonyára most sokan bolondnak néznek,vagy legyintenek,s közlik: "Gyerek még...".Nos,meglehet,szemtelenül fiatal vagyok,de mutasson bárki olyat a korombeliek(17-18-19 évesek) közül,aki egyáltalán megfogalmazta a kérdéseket,amikre válaszokat keres és akkor legyinthet.Megengedem.

2007. március 1., csütörtök

Pofáraesés, betörés, satöbbi


Hol is kezdjem?Talán az elején illene,haladjunk szépen időrendben.Szombat,mert az olyan jó kis nap volt,legalábbis annak indult.No jó,legyünk őszinték.Jó kis nap volt.Reggel hatkor Ari ébreszt,szokás szerint.Gyors mosdás,öltözés,bőrszoknya,fűző,miegyéb."Kalap,kabát",indulás.A buszmegállóban botlottam bele Jersey-be,együtt mentünk a Nyugatiig,a Westendben megittunk egy "szaramcsimekiskávét" amivel jó alaposan leégettem a nyelvem.Nembaj.Fél 10-kor tali Editkével,Tinával és Viácskával,szívemcsücske mind.Elmásztunk édes négyesben(Jersey tanfolyamra ment)előbb a Hisztibe,s lettünk átlagcsajokból hisztis nőstényállatok,aztán a Zöld Teknősbe,ahol a Kicsi Törzsfőnök adott nekem indián nevet,így lettem Fekete Hold.Teázás után metrópótló,satöbbi Viához,út közben szétment a szoknyám cipzárja,s csak azért nem esett le rólam,mert még tartotta egy gomb.Ez volt az első jel,figyelnem kellett volna,de sajnos az utóbbi időben csendre intem susogó ösztöneimet,figyelmen kívül hagyom a megérzéseimet,mondván,csak képzelődöm.Ebéd után Via anyukája,Kati visszavitt minket a Nyugatihoz,klántalira.Anyám,borogass!Díszes társaság,íjász,narancsos VBK,Pótkulcs,onnan haza Viához.Tina is elment,Editet is hazadobtuk,édes kettesben néztük,ahogy a Nacsa Olivér korizik és nyálcsorgattunk,hogy milyen cuki pofa.Mert tényleg egy cukorfalat.
Vasárnap,mert az egy rémes nap volt.Pedig kávéval,sőt,reggelivel(!) indult,ezúton is hála érte Katinak,s hála az Égieknek Katiért!Hazamásztam a 11:35-ös busszal,a város határából hívtam anyát,hogy nemsoká otthon vagyok,mire közli,hogy az tökjó,mert ő meg kórházban van.Nagykés,szívroham.Márhogy nálam,ő "csak" a kezét törte.Megnyugtatott,hogy nem lesz semmi gáz,majd kiélhetem kreativitásom a gipszén.Hazarohantam,mert majd' felfordultam,annyira kellett pisilnem,Nacsi nézett is nagy szemekkel,mikor berohantam a Kávézó vécéjébe.Aztán átkullogtam a kisházba és miután Ari körbenyalogatott,bemásztam egy kád forró vízbe,mert miért is ne,amúgy is koszosnak és büdösnek éreztem magam két óra buszozás után.Ültem a kádban,énekeltem és játszottam a kiskacsámmal,mert az olyan "fílinges",a kutyám meg nagyban ugatott,mondom biztos jön át valaki,erre kivágódik a hátsó ajtó,amit fürdés előtt zártam be.Kétszer is ráfordítottam a kulcsot,de valami elmebeteg hímnemű emberfeletti erőről tett tanúbizonyságot és frankón szétszaggatta a zárat,másnap apám szentségelt,mert neki kellett megcsinálni.Én annyira megijedtem,hogy majdnem becsúsztam a víz alá ijedtemben,s akkor aztán lett volna a betörés mellé fulladásos halál is,de milyen jó,hogy nem így történt.De a marha rabló úgy megijedt a kutyaugatástól,hogy nem mert bejönni.Értitek,valaki,aki kiráncigálja az ajtót és szétkúrja a zárat,megijed a porbafingó kutyámtól.Röhej.Mindegy,azóta is idemászkál a szerencsétlen,de csak egyszer tolja be a képét a lakásba,itt fogom várni tőrrel a kiskacsómban,meg telefonnal,ami már kapcsol a rendőrségre.Akkor aztán áshat nekem alagutat a kamrába!Merthogy a szerencsétlen vadbarom vakondnak képzeli magát,amin ugye megintcsak jót röhögtem.
A hétvégén.Dióhéjban.Most jutottam el odáig,hogy leírjam