Hihetetlen...

Az egyik legjobb barátnőmnek megy most a pozitív energia, meg az ipari mennyiségű drukk. Három és fél év után megbotlott (egészen apró botlásról van szó, Kedves Olvasó), és lehet, hogy rámegy a párkapcsolata. Azon van, hogy rendbehozza valamiképp, amit elrontott.
Nem mondom azt, hogy helyes dolgot tett, sőt. Maximálisan megértem a párját. De pontosan tudom azt, hogy mennyire szeretik egymást (hiszen mindketten szerves részei a baráti körömnek). Nem tudnak létezni egymás nélkül. Külön-külön  csak félemberek.
Remélem, hogy túllendülnek ezen. Hogy értelmes, felnőtt emberek módjára tudják megbeszélni és MEGOLDANI a problémáikat. Mindkettőjüket nagyon-nagyon szeretem.

Mi Pasival csak fogjuk egymás kezét, és csendben drukkolunk nekik.

Nekem a luxus...

Ősszel előfizettem a Glamourra. Elég régóta veszem, azt a párszáz forintot mindig eldugdostam, még akkor is, amikor szinte semmi pénzünk sem volt. Nem azért lapozgattam, hogy a szívemet fájdítsam, inkább tartotta bennem a lelket, folyton azt mondogattam, hogy egyszer nekem is lesz olyan ruhám meg sminkcuccom, mint amilyen a trendrovatokban van. Néha elkeseredtem ugyan, hihetetlennek tűnt számomra, hogy vannak nők, akik megengedhetik maguknak a méregdrága Chanel arckrémet, a Lancome meg az Estée Lauder csodáit (Estée Lauder neszeszerem mondjuk volt egy jó darabig, aztán odaadtam a húgomnak). Tizenéves voltam még, amikor Piri mama vett vagy kapott (valószínűleg az utóbbi) egy Chanel parfümöt, az Allure-t, azóta is az egyik nagy kedvencem, és ha beszabadulok egy parfümériába, azonnal megszaglászom (meg a 1881-es Cerruti Collection-t is, mert finom).
Az utóbbi másfél-két évben már az addig megszokott dolgok (gy.k. Lush és Yves Rocher termékek, és ez itt most a reklám helye) is luxuskategóriásak voltak számomra. Örültem, ha a párszáz forintos "mertittfontosvagyok" drogériás sajátmárkás csodákat meg tudtam venni. Aztán az ősszel összespóroltam egy csomag fogtablettára, meg Pasi meglepett egy Ocean Salt arcradírral, és a felhők felett jártam örömömben, pedig nem egy nagy durranás, az arcradír háromezer forintba kerül (és egy évig kitart), a fogtabletta az húzósabb, egy ezres a negyven darab (nyilván el lehet költeni a Lushnál tizenöt-húszezer forintokat, de nálam az egy évre elegendő mennyiségű kozmetikum, és lehet, hogy keveset mondtam, a 100g-os dezodoromat már egy éve használom és a fele megvan még). Aztán jött ugye a csomag Csillustól, meg a karácsony utáni leárazáson vettem egy habfürdőtömböt.
Szilveszterre hazajött Keresztapus, múlt szombaton találkoztunk, akkor mondta, hogy hozott egy kis muffint, de a karácsonyi ajándékomat elfelejtette elhozni, de majd eljuttatja valahogy (csodálkoztam is, hogy ajándék, de hát küldött pénzt, abból van a Pöttöm). Tegnap érkezett meg a csomag, Piri mamáék hozták fel.
Elkerekedett a szemem, amikor megláttam, hogy Chanel flakon van benne, meg Lancome dobozkák, meg Sisley, meg Bobbi Brown... Majdnem sírtam örömömben! A legtitkosabb, kimondatlan, magamban őrizgetett vágyaimat csomagolta össze egy szatyorba.
Lehet, hogy felszínes dolognak tartod, Kedves Olvasó. Írtam már korábban, hogy sokkal komolyabb dolgok is foglalkoztatnak (például hogy hogyan másszak ki az adósságokból, vagy hogy gyereket szeretnék), de azért mégiscsak nőből vagyok, és bár nem követem naprakészen a divatot (bele is gebednék), azért én is szeretem kényeztetni magam, szeretek JÓ NŐ lenni. De vásárlást csak a Glamour-napokon engedélyezek magamnak (akkor is listával a kezemben, hogy felesleges dolgokat NE vagyek).

Fordul a kerék. Színesednek a napjaim (hála Pasinak). Merek reménykedni. Már csak a nyári bombaformámat kell visszanyernem, meg keríteni pár új ruhát (akár turiból is, nekem az is új), és minden rendben lesz.

Az ünnepről és az ajándékokról

A mostani Karácsony volt az első olyan, amit nem itthon, Piri mamával töltöttem. Pasi családjával ünnepeltem, hosszas fülrágást követően sikerült rávenniük a dologra (mondjuk főleg Pasi, meg Pasianyu rágta a fülemet). A névnapomat a Bögre csárdában ünnepeltük Pasi haverjaival, éjfél után köszöntött fel a drágám, egy csodaszép és iszonyatosan jó fülest kaptam tőle, olyan fülbecuppanósat, ami szűri a külső zajokat, így végre nem kell full hangerőn zenét hallgatnom ahhoz, hogy értsem is, mi szól éppen. Kaptam ezen kívül ipari mennyiségű csokit, meg egy törölközőt (épp előtte mondtam, hogy az ember lányának sosem lehet elég bögréje, meg törölközője, és nem igazán értettem, miért nevetnek ezen), horoszkóposat. Névnapi ajándék volt még Keresztanyámtól egy hajkiegyenesítő-hővédő spray, meg a Ledérke nővéremtől egy rúzs (virágmintás rúzstartóval), meg egy tusfürdő.
A Karácsonyom az úgy nézett ki, hogy még névnapomkor, délután hazajöttem Piri mamához. Reggel felkeltem, rendet raktam, port töröltem, aztán összepakoltam és visszamentem Pasiékhoz (a Nagymama külön megkért, hogy ne az utolsó busszal menjek), ott lecuccoltam és elkezdtünk készülődni (segítettem krumplit pucolni, meg ilyesmik, aztán átöltöztem, meg beraktam az ajándékokat a fa alá). Közben nem bírtunk magunkkal és kibontottuk Ledérkém ajándékát, három doboz jóféle teát kaptunk (én valami egészen másra tippeltem, de ezt inkább ne részletezzük). Este, miután mind elkészültünk és Pasi is befejezte a munkát, lementünk vacsorázni. Nekem ez több szempontból fura volt, nálunk igazán nincsenek hagyományok, csak leülünk enni és örülünk egymásnak, de ima például nincs (nem mintha hithű keresztény lennék), nem eszünk ostyát mézzel, dióval és nem szeletelünk almát annyi részre, ahányan vagyunk, na ez itt mind megvolt. Vacsorára halászlé (kihagytam, nem szeretem) volt, pulyka, sütemény, meg a végén egy kis házi mogyorólikőr. Evés után beszélgettünk, nevettünk nagyokat, aztán felmentünk ajándékokat bontogatni. Kaptam RENGETEG csokit Pasi szüleitől, Pasitól egy memóriakártyát a telefonomba (kellett már), meg Müller Péter Szeretetkönyvét, Pasi tesójától egy tusfürdőt, Pasi nagymamájától gyümölcsteát. Ajándékozás után Pasianyu és a Nagymama elcsattogott templomba, mi meg összebújtunk. Másnap délelőtt jött Pasianyu húga a férjével meg a kisfiával, tőlük is kaptam egy doboz pralinét, meg egy tusfürdőt és egy szappant. Ebédre Pasiapu szüleihez mentünk, itt is kaptam bonbont, meg rengeteg puszit és ölelést. Ebédre húsleves volt, mozzarellasaláta, rántott sajt, rizs, hasábkrumpli, báránysült, aztán tiramisu. Miután degeszre tömtük magunkat, estébe nyúlóan társasoztunk. Hazaérve mi Pasival még elszórakoztattuk magunkat, aztán ágyba bújtunk.
Sosem gondoltam volna, hogy engem ilyen szeretettel fogadnak majd, hogy tényleg MINDENKI gondol rám valami aprósággal. A legnagyobb ajándék mégis az volt, hogy elfogadtak. Hogy kaptam mégegy családot.