Helyzetjelentés

A vevő az utolsó előtti pillanatban visszalépett, mert nem kaptak hitelt. Nem is értem, mit vártak.
Költöznöm viszont muszáj, a faktorcég nem engedi, hogy maradjak. A holmim jelentős részét szétosztom, illetve eladom, sok kedves tárgy került például az én drága Via barátnőmhöz, meg imádott Méripoppinszomhoz. Az edényeimet Piri mama kapja meg, a sárga teáskannámat meg Ledérkém, aki nem mellesleg a világ legtündéribb tesója. A könyveimet az unokaöcsémnek, meg Pannának adtam, amit mégis meg akarok tartani, azt Pasi szüleihez vittem ki. Szó szerint, a vállamon cipeltem, minden héten tíz-tizenkét kötetet.
Szomorú vagyok, mert szerettem itt lakni. Nem lakás volt, hanem igazi otthon, főleg onnantól, hogy Pasi ideköltözött. Most kétlaki életre kényszerülök majd, Pasi szüleinél meg Piri mamánál fogok tanyázni, amíg nem lesz valami jobb.

Csoda, az kellene.

Pénteki projekt #19

Epilálj okosan!

A tavaszi napéjegyenlőség alkalmából arra gondoltam, írok egy röpke útmutatót arról, hogyan is tehető kellemesebbé a szőrtelenítés eme formája. Merthogy fáj. Viszont hatékony.

A legfontosabb: szánj rá elég időt!

Nem elég rá öt-tíz perc, nem olyan, mint a borotválás, vagy a gyantázás. A legjobb, ha előtte veszel egy jó fürdőt (húsz-huszonöt perc olyan hőmérsékletű vízben, amiben jól érzed magad, én a lehető legforróbbat szeretem), így elég puha lesz a bőröd, nem tépi majd annyira az epilátor a szőrszálakat.

Radírozz!

Közvetlenül fürdés után kapd elő a kedvenc bőrradírodat (a LUSH Ocean Salt-ja, amiről itt írtam bővebben, tökéletes erre a célra, de megteszi egy szemcsés, radírozó tusfürdő is) és alaposan dörgöld végig az egyik lábadat, azt, amelyiken először végig akarsz menni a szőrtelenítővel. Hogy miért fontos ez? Egyrészt méginkább elősegíti, hogy kellően felpuhuljon a bőröd, másrészt elkerülheted vele a szőrtüsző-gyulladást, ami még az epilálásnál is fájdalmasabb.

Ess neki!

Miután alaposan lemostad magadról a bőrradírt és az általa leszedett elhalt hámsejteket, azonnal kapd elő az epilátort (én egy Rowenta ultra EP1030-ast használok, nagyon jó kis masina) és még NEDVESEN kezdd el leszedni a szőrt! Többször is menj végig egy területen, közben időnként állítsd le a gépet és egy kis kefével vagy ecsettel szedd ki belőle a szőrt. Ha megvagy, csináld végig az egészet a másik lábadon is, aztán be is vetheted magad az esti buliban ;) Villantsd meg a pihepuha virgácsaidat egy szexi szoknyában!

Arról, hogy miért nincsenek mostanában személyesebb hangvételű bejegyzések

Nehéz erről írni, Kedves Olvasó. Egyrészt úgy éreztem, az én mindennapjaim nem valami érdekesek, főleg az utóbbi időben, mert minden nap a Pasi-Kutyi-Munka háromszög mentén mozgok, ritkán történik olyan, amit megírásra érdemesnek és elég érdekesnek tartok. Maradnak tehát az inspiráló heti mottók, meg a pénteki projektek (az utóbbi két hétben ezek is kimaradtak, van rá magyarázat és mentség, mindjárt részletezem), ezek is főleg magamnak, mert meglehetősen nehéz helyzetben vagyok, és kellenek a kapaszkodók.
Az van ugyanis, hogy öt csodálatos év után el kell hagynom az én imádott Odúmat. Nem egészen önszántamból. Piri mama csődje kicsit olyan volt, mint a vízbe dobott kavics, a "vízgyűrűk" most értek el hozzám. Felmondták a hitelt már rég, mostanra átkerült a dolog egy faktorcéghez, közös értékesítésben állapodtunk meg, és nagyon úgy tűnik, hogy egy házaspár szeretné megvenni, mert két gyerekkel is szűkösen élnek a jelenlegi lakásukban, de jön a harmadik kicsi, szóval költözniük kell, és az én Odúm nyerte el a tetszésüket.
Szinte biztosra veszem, hogy most az olvasótáborom jelentős része el fog fordulni tőlem, hiszen így az ő szemükben értéktelenné vált mindaz, amit például a Glamour napok kapcsán írtam, mert ugye minek szórom a pénzt ruhákra, fizettem volna inkább a lakást. Nos, a történet ennél lényegesen bonyolultabb, a részletezésbe itt, nyilvánosan nem fogok belemenni, aki tényleg kíváncsi rá (netán segítő szándék is vezérli, bár ez utóbbiban aztán végképp nem reménykedem) kérdezzen nyugodtan emailben (norewa@gmail.com).
Április 1-je a határidő, addigra ki kell találnom, merre van pontosan az előre, de mint ahogy a törlesztőt nem tudtam fizetni, úgy nagy valószínűséggel az albérletre sem fog jutni (hiába húzkodom a nadrágszíjat, a fizetésem a rezsi rám eső részére is kevés jelen pillanatban, azt meg nem várhatom, hogy Pasi eltartson, előbb ásom el magam).
Ezért maradnak el bejegyzések, mert vagy pakolom a holmimat (öt év alatt sokminden összegyűlt, és amit lehet, szeretnék megmenteni, mielőtt a faktorcég költöztetői jönnek és szanaszét hurcolják az egészet), vagy valamiféle megoldáson agyalok.
Nem kérem, hogy sajnálj, Kedves Olvasó. Arra kérlek, várj türelemmel, mert lesz megoldás, nem kerülök az utcára, a kérdés csak az, mi mindenről kell majd lemondanom. Beszámolok mindenről, amiről lehet, amint lehet. Ígérem.